Mikulásra :-)

nAPLÓREGÉNY

A kótyagos Mikulás…

Valamikor 1998. december ötödike körül... :-)

   Bizonyos értelemben - legyen az ember, "tizen", "huszon", vagy akár harminc éves -  hajlamos arra, hogy behunyja a szemét, és ha csak egy röpke másodperec erejéig is, de itt hagyja a mocsoktól, fájdalomtól, igazságtalanságtól zsongó valóságot, és átlebbenjen egy másik világba. A mesék országába, ahol létezik a Télapó, ahol minden csupa cukorból, van. Oda, ahol a csíkos zoknis, lapátfülű manók élnek, és az év 364 napján azon szorgoskodnak, hogy a mikulás zsákja tele legyen december 5.-ére.

   No igen, erre szokás mondani, hogy a mese a gyerekeknek való, a felnőttek meg ne akarjanak már a Mikulásba hinni. De nézzük csak, mi történik, amikor a mese és a valóság épp úgy összekavarodik, mint a felnőttek és a gyerekek világa…

   Nem ma történt, tán nem is emlékszem túl tisztán, de drága naplóm, te vagy a szent és igaz bizonyítéka, hogy bizony megesett, hogy a Mikulás a szánjáról leesett. A falusi kultúrházban, már javában zajlottak az előkészületek. Halkan szólt a „Hull a pelyhes”, mialatt a manókat helyettesítő felnőtt népek, buzgón érkeztették a „Mikulás” által küldött csomagokat. Volt ott mindenféle: piros zacsis, virgácsos, hatalmas dobozos, még furcsa, pezsgősüvegre emlékeztető zsákbamacska is. 

A mikulás sötétedéskor érkezett. Az átlagos Télapóval ellentétben magas, testes férfi volt, de a szakálla és a pocakja felvette a versenyt az eredetivel. A falubéli manónők megigazgatták tökéletesre vasalt ruháját, és miután befutott két segédje nekivágtak az „éjszakának”. ’98 decemberének, ötödik napján, sűrű pelyhekben hullott a hó. Fehér ruhát öltött a táj: az erdő, a mező, az egész aprócska, csöndeske falucska. Örült ám a Mikulás, jól csúszik majd a szán. 

Két lóval felnyergelt szánján, a falusi mikulás pontban délután 4 órakor elindult útjára. Útjára, mely árkon – bokron, még a kiserdőn túlra is vezetett. Bizton állíthatom, egyetlen fehér szakállúnak sem volt annyira rázós útja, mint emberünknek. Korábban indult, hogy időben teljesíthesse küldetését. Hogy miért? Hát, mert a manók megsúgták neki, hogy a gyerekek készülnek meghálálni kedvességét, egy kedves kis műsor formájában, a falusi kultúrházban. Igen ám, csakhogy egyvalamivel nem számolt a Tél –Apó, bár volt zsákjában minden jó, piros alma s mogyoró…. Mindhiába. A korai érkezése miatt, az üres nappali helyett családokat talált, és bizony a tej helyett pirosló bor, s átlátszó pálinka szolgált szomjoltóul. Mikulásunk, kedves, tisztességes ember lévén, megtanulta: ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el.  Milósunk hát elfogadta, majd legurította, és megint elfogadta, és megint legurította.. Így telt el a délután, minden házban akadt bőven pálinka. Na ilyen vidám télapót sem látott még a falu. A krampuszokkal karöltve, énekelve vágtattak egyik háztól a másikig. Az utolsó pohár pálinka elfogyasztása után felugrottak – mit felugrottak, felmásztak a szánra  - és eltökélt szándékuk szerint száguldtak egyenest a Kultúrház irányába. „ Gyí te „  - parancsolt a lovakra a pityókás Télapó – „Meg se állj a Kultúrházig”  A ló engedelmes állat, ügyesen tempózva érkezett meg végcélja elé, ahol is egy gyors vészfékkel parkolt le. Mikulásunk nótás kedve kellős közepén, a hirtelen jött, drasztikus megállás hatására, hanyatt vágódva leesett a szánjáról.  Puhára esett, az egész napos havazásnak köszönhetően, kellemetlenséget csak a rajta landoló két krampusz jelentett. 

Mikulásunk nem bánta, nótás jókedvét semmi nem gátolhatta. Ügyetlen mozdulatokkal, hahotázás és némi szitkozódás közepette lesöpörte viseltes ruhájára ragadt latyakot és imbolyogva indult be a terembe. A gyerekek kedvesen fogadták, egy karfás székre ültették, közvetlen a színpaddal szembe. A Miku jól szórakozott, tapsolt – még akkor is amikor nem volt miért – de vesztére trópusi meleg uralkodott odabenn. 

Hát így történt a nagy eset, hogy miután a mikulás becsiccsentett, és leesett, még el is szenderedett…

Hogy mi ebből a tanúság?

 Pusztán csak annyi, hogy a Mikulás igen is létezik, de sajnos ő sem tökéletes! Ezért hát segítsd a munkáját, és ha véletlenül hamarabb érkezik, semmi esetre sem kínáld meg pálinkával. Ártalmas lehet az egészségére. Leeshet a szánjáról, vagy épp elalszik a gyermekek műsora alatt, ami valljuk be, egyáltalán nem vet jó fényt egy ilyen tisztességes és tiszta lelkű mesebeli jellemre.