Cipők, pasik, szerelem….
Mi köze a cipőknek a pasikhoz?
S, hogy illeszkedik, mindebbe a szerelem?
Lehet párhuzamot vonni? Van egy közös pont ami összeköti őket? Vagy
pusztán mi nők értjük ennek a jelentőségét, hogy számunkra egy cipő is lehet
akkora szerelem mint egy férfi????
Állítom, hogy 90 nőből, minimum 80, cipőmániás.
- szigorúan zárójelben jegyzem meg: én is az vagyok -
Az arány, talán nem hajszálpontos, de a lényegen, ez mit sem változtat.
Aranyszabály:
a csajok szemellenzőt viselnek, ha
cipőkről van szó. Persze, előszeretettel vásároljuk a sálakat, és táskákat,
de a „topánka” mindig is előkelő helyet foglalt, s foglal el, egy igazi nő
életében. Épp akár a férfi…??? Ha az is
nagybetűs akkor mindenképp :-)
Na de, hogy
miért is mondom mindezt, s honnan e kapocs? Régen kezdődött már, még jóval a
Szex és New York előtt, de sokkalta a Született feleségek után. Valahol
félúton.
A nő úgy érezte
a cipők, irányítják az életét. Volt neki mindenféle. A tűsarkú, amit akkor
hordott, ha nagyon nőies akart lenni. Persze, ebből is mindjárt kétféle típusú:
az elegáns, és az utcanős.
Az elegáns, mélyfeketében pompázott, s jobbára akkor
került elő a gardrób, harmadik sor, második fakkjából, amikor a nő, a politikus
„barátjával” találkozott.
És hát ott volt
a másik ugye, ami úgy öt centit emelt a magasságán. Vadrózsaszínben vigyorgott,
s amit, főleg a sarki bárba készülve, húzott a lábára, egy szűk, farmer
kíséretében.
A zöld
szandáljáról rendszerint Józsi, a postás jutott az eszébe, aki egyik alkalommal
annyira megbámulta, hogy kishíjján, az út menti árokba zuhant biciklijével. A
lapos talpú, zöld topánka jelenléte, azóta sem engedi feledni, ezt a mókás
pillanatot.
Egy napon a nő
kinyitotta szekrényét, és miközben a szeretett lábbeliket bámulta, felsejlett
elméjében, egy régi bölcs mondás: „úgy cserélgeti a férfiakat, mint más a
cipőjét”
Ahogy
végigvezette szemeit a repertoáron, ráeszmélt, hogy mennyire igaz ez a mondás,
az ő életére is, amelyben, bizony, számos pasi megfordult. S csak, úgy, mint a
cipők, aztán szépen, egyenként elkoptak.
Megkoptak a
szerelmek, a barátságok, egy eljárt tűsarkúhoz hasonlóan. Egyszerűen
kifakultak, mint az a mélybarna mokaszin, amit még az első fizetéséből
vásárolt, úgy „tizen” évvel ezelőtt. Vele együtt, elhalványodott a
tinédzserkori szerelem emléke is. Kifakult, de nem tűnt el teljesen, ahogyan,
az a megtört, eljárt mokaszin, sem merülhet el soha a süllyesztőben.
Voltak állandó
darabok, amiket jobbára, folyamatosan elővett. Az örök jelenlévő, a hegyes orrú
lakkcsizma, ami minden évben divatos, vagy a bundás- szőrös, ami otthonra, vagy
egy bevásárlásra tökéletes.
Az egyetlen
igaz szerelme, az örökké elegáns lakkcsizmát képviselte a nő életében, aki bár
már messze járt, ámde egy életre bevésődött a szívébe, és eszébe sem jutna,
hogy bármikor is kidobja onnan. A laza-
prémes pedig, a sarki újságárust, aki minden áldott reggel, ugyanazzal a meleg
bókkal köszöntötte.
Akadtak,
elnyúzottak, megtépázottak, ketté töröttek, és bizony, ott hevertek a nagy
csalódások is. A vonzó külcsínnel megáldott, mégis hordhatatlan,
vállalhatatlan darabok, amikbe bár soha ne tett volna bele egyetlen lépést
sem.
Mosolyogva gondolt „ a csak azért, hogy
eggyel több legyen „ darabokra. A
jelentéktelen, soha lábára nem kerülő, csizmák, cipők, papucsok rengetegére,
amik szintén mind – mind ott tornyosultak előtte. Erről aztán, eszébe jutott a „soha komolyan nem vett férfiak” kategóriája,
akik csak azért jöttek- mentek az életében, hogy szórakozzon, felejtsen,vagy
épp ne legyen egyedül, Nem szeretett erre gondolni, hisz az volt élete egyik
legrosszabb időszaka, mely jól visszatükröződött a gardrób mélyén megbújó
már-már kínosan csúnyácska lábbelikben.
Lényeg a
lényeg, vásárolt ha boldog volt, és tetszeni akart másoknak, de akkor is ha
hatalmas volt belül a csend. Bár utóbbi esetben még intenzívebb volt a
vásárlási kedv, főleg ha talált egy
egyedi darabot, az sokat segített a lelkén.
Gondolj csak
bele, amikor a polcról lemosolyog rád egy gyönyörűség. Nem, nem a tökéletesről
beszélek, hanem arról ami csak nemes egyszerűséggel megfog és menten
beleszeretsz. Csalogatóan selymes hatású. Nem túl magas, épp a te zsánered.
Leveszed, körbenézed, még fel is próbálod. Tökéletes, azonnal a sajátodnak
érzed. Átgondolod, fontolgatod, félsz túl nagy árat fizetsz majd érte, de mégis
engedsz a csábításnak, mert ami ennyire vonz az nem lehet csalódás. Persze hogy
nem, hiszen olyan jól indult, képviseli mindazt amit kerestél. Boldoggá tett
már a puszta lénye. Így gondolod, sőt nem is csak gondolod hanem tudni
véled. Egészen addig, amíg el nem mész
benne egy fogadásra, és véresre nem töri a sarkadat.
Igen, akkor
aztán rádöbbensz hiába minden. Bármennyire sokat gondoltál rá, bármennyit
nézegetted és sóvárogtál után, s tettél azért hogy a tiéd legyen, az a cipő nem volt más mint puszta illúzió.
Az ilyen
cipőkkel jobb vigyázni!!! És azoktól a férfiaktól, akikben így vagy úgy, de
felfedezni véled, álmaid, hamis cipőjének a tulajdonságát, talán nem árt távol
maradni. A kivételek ugyan mindig ott lapulnak a képzeletbeli polcokon de
ritkák. Általában, az ilyen első látásra szerelemekből, lesznek a második
látásra, kínkeserves csalódások, de még mindig nem hiszed. Reménykedsz és újabb
esélyt adsz, hogy majd a következő alkalommal kevésbé vérzel, pedig a tudatalattid
kiabál: „Hé! Te! Csak magadat áltatod” .
És igen, mikor sokadszorra is
felsérti a lábad egy hanyag mozdulattal bedobod a sarokba és száműzöd az
életedből. Abban a percben ráeszmélsz, hogy kár a látszathoz ragaszkodni, ha
nincs meg a harmónia semmi nincs. Igen, akkor végre megérted, hogy az a cipő ami
folyamatosan fájdalmat okoz Neked, nem lehet annyira becses, hogy sokáig viseld. Ha nem változik, nem tágul, nem simul, nem
igazodik hozzád, le kell mondanod róla, mert őt bizony nem neked szánták….
Úgy hiszem van ám hasonlóság bőven cipők, pasik, szerelem terén, s. ha akarjuk, ha nem, főleg nőként bizony erős párhuzamot vonhatunk, ki-ki a saját életében.
Egyvalami biztos: a kényelmetlen soha nem lesz elég kényelmes, legyen szó cipőről, pasiról vagy szerelemről.