Szilveszteri tulipán
Emlékezem. Azt mondják az a jó a
szilveszter éjjelben, hogy másnap mindent újrakezdhetsz. Egy pillanat alatt elmúlik a múlt, s jövő lesz belőle. Az a bizonyos oly nagyon
vágyott, szebb, jobb, kecsegtetőbb. De mi van azzal az észrevehetetlen
szösszenettel amikor épp zajlik az átmenet? Tényleg igaz volna, hogy ott
megeshet a lehetetlen? Mi van akkor ha te nem akarsz átlépni, vagy nem akarsz
újrakezdeni, ha visszamennél vagy csak elvesznél abban az észrevehetetlen
pillanatban? Ott maradnál a nem is biztos, hogy létező átmenetben?
-
Uram értse meg, szilveszter van, de ettől
függetlenül sem. Érti? Decemberben nem tudok Önnek fehér tulipánt varázsolni.
-
Maga meg azt értse meg öt éve minden
szilveszterkor idejövök ezért a virágért, és mindannyiszor azzal is távozom.
Hol van Erika?
-
Erika csődbe ment – köszörült torkán a cseppet
sem kedves leányzó – Éva vagyok az új tulajdonos.
-
A feleségem kedvenc virága, minden évfordulóra
ezt kapja tőlem. Érti? - egyre dühösebben beszél –Utána nézne?
Miközben a férfi méretes ujjaival
az asztalon dobol és mondja a magáét, Éva azon mélázik milyen szerencsés is az
a bizonyos feleség. Egy elkényeztetett, szerencsés cicababa, aki csak fehér
tulipánt akar, és igen, igen, azt is csak boxba csomagolva pont 26 szálat. Hogyne.
És persze mindezt az év utolsó napján. Ez a pasas noha jóképű akkor is túl van
már a negyvenen, bezzeg a felsége nyilván 26 éves. Évát temérdek irigység önti
el és rettentően sajnálja is magát, és azt még jobban, hogy nem ő az a nő, hogy
neki ma is dolgoznia kell, kiszolgálni az urakat akik vagy a szeretőiknek
visznek virágot, vagy a gyermeküknek, az anyjuknak, vagy épp a feleségüknek, ő
meg egyedül van. Neki aztán a kutya sem vesz virágot, de még egy cikk csokit
sem. A fenébe hát ezzel a nagyképűvel meg az asszonykájával.
-
Elég- rivall rá Éva nyersen – nézzen körbe,
rengeteg sok virágunk van. Bármiből kötök önnek egy boxot de tulipánunk az
nincs. Ha megfelel jó ha nem kint tágasabb.
Furcsa – állapította meg Éva
magában – a férfi arca hirtelen nagyon fájdalmasra váltott. Beleegyezően, sőt
sokkal inkább lemondóan bólintott, majd mint egy lassított felvételen
megfordult és az ajtó felé indult. Na – hallatszott gúnyos gondolata – köszönni
meg majd megtanítják.
-
Hello – kivágódott az ajtó , mögötte egy vékony
barna bőrű fiú álldogált kezében egy virágkölteménnyel
Az imént még világvége hangulatot
árasztó ábrázatú férfi arca felragyogott és amolyan „ugye megmondtam” nézéssel
sandított hátra Évára mialatt az ajtón belépő fiú közölte meghozta a szokásos
szilveszteri tulipán rendelést, boxba csomagolva.
-
Ki hozatta ide ezt a virágot – dühöngött Éva a
férfi távozása után – bolondot csinált belőlem bárki is volt.
-
Erika rendelte – felelte a fiú
-
És mióta van itt még szava Erikának? - Éva szinte üvöltött
-
Akkor én léptem is, ahogy láthattad
elérhetőséget cseréltünk a tulipános úrral, úgyhogy nem fog máskor zaklatni téged ez ügyben.
-
Még jó –
kacagott fel Éva fölényesen – az én üzletemben nem lesz szilveszteri tulipán
holmi elkényeztetett kis nőcskéknek
A fiú csóválta a fejét miközben
távozni készült ámde a küszöböt átlépve mégis meggondolta magát és visszasétált
a pulthoz. Megállt Éva előtt és jó mélyen belenézett a kárörvendő szemeibe.
-
5 éve szállítjuk Erikának ezt a kompozíciót. Az
anyám neveli a hagymákat majd köti a virágot a boxba. A halott feleségének viszi azóta minden év
szilveszterén
Eva arcán döbbenet mutatkozik, és
egyfajta szégyenkezés is melyet elég egyértelművé tesz a nyakáról lassan
felkúszó vöröses testpír mely egészen a homlokáig szalad, mialatt a fiú
folytatja.
-
Fogalmam sincs ki volt ő, vagy milyen volt, de
azt tudom, hogy szeretnék majd egyszer úgy szeretni ahogyan ez a férfi még most
is szereti a halott feleségét. Te meg szégyelld magad. Boldog Új Évet – Azzal sarkon fordult és jó
erőből bevágta maga mögött az ajtót.
Az irigység, a keserűség, a
magány képes megrontani még a legszebb lelkeket is. De vajon miért nem
lassítunk, miért nem gondolkodunk el azon, hogy lehetne másképp is élni. Miért
kell új év hogy megváltozzunk, hogy megfogadjuk, hogy letegyük a rossz
szokásokat. Miért kell karácsony hogy előbújjon a szeretet? S miért kell
ítélkeznünk vakon, úgy hogy nem látunk a falakon túl? Miért kell valami
megrázó, ahhoz hogy végre megálljuk és körbe nézzünk, hogy meghalljuk a
csendet, hogy átértékeljünk, hogy belássuk nemcsak nekünk rossz, vagy ha így is
van, attól még ne fájjon ha a másiknak jobb.
Ezen a napon a kis virágárus lány
kemény önvizsgálatot tett, s amit a lelke mélyén talált arra egyáltalán nem
volt büszke, de elhatározta, hogy noha bőségesen zúdította rá a sors a
nehézségeket nem hagyhatja veszni a lelkét. Az ismeretlen férfi és az ő
története mély hatást gyakorolt rá, elég mélyet ahhoz, hogy a kezébe vegye
saját életének az irányítását.
Apoly Zoltán öt éve gyászolja
fiatal feleségét, akit épp egy ilyen szilveszter éjjelen veszített el. A 25
éves Gertrúd szenvedéllyel karcolta a jeget. Jégtáncos volt. A végzetes
szilveszteren nagyon hideg volt, még a Kültelek határában lévő víztározó jege
is befagyott. Ott töltötték a
szilvesztert, s egyben első házassági évfordulójukat is ünnepelték a jégen
táncolva. A férfi pezsgőért ment a partra mikor a jég beszakadt.
Csend volt, és hideg, fagyott
zúzmara uralta a tájat, s csillogó fehérség. Apró pelyhekben szállingózott a hó
ami szépségessé varázsolta a zord éjszakát. Akkor is épp így esett. Zoltán a
temetőt már megjárva lassan, csendesen közeledett az éjszaka második
állomásához a tározóhoz. Még egy perc volt az új évig, éjfélig, egy perc a
mában. A férfi az ég felé fordította arcát, hagyta hogy a rakoncátlan dagi
hópelyhek verdessék azt. A tározónál állva aztán amikor a falu templomának a
harangja elütötte a tizenkettőt, csókot lehelt arra tulipánra amit még a sírnál
állva kivett a boxból és a félig fagyos tóba ejtette.
Igen, így volt ez már öt éve
minden szilveszter éjjel, s Zoltán hite szerint így is marad örökké:
Boldog Új Évet és Boldog
Évfordulót Drágám
